depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
 
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
Cikkek | Cikkek
Hirdetés

Jonathan Miller - Stripped - ízelítő

Jonathan Miller - Stripped - ízelítő

Immár magyar nyelven is megjelent Jonathan Miller „Stripped” című könyve. A könyv sajnos csak az eredeti kiadvány 2003 évében kiadott első kiadásának magyar fordítása. Így nem tartalmazza ezt az évet követő eseményeket, amik mint tudjuk jelentősen felverték az együttes körül honoló hosszas csendet. A 2005/2006-os évad az együttes számára a kilencvenes évek óta talán az egyik legsikeresebb időszak figyelembe véve a teltházas turnét, ahol is sok helyszínen napok alatt elfogytak a jegyek még jóval azelőtt, hogy az új album megjelenhetett volna. Mégis szeretnénk mindenki figyelmébe ajánlani az első magyar nyelvű depeCHe MODE biográfiát. Kedvcsinálónak hagy idézzük a könyv bevezetését:

Illusztráció

A depeCHe MODE története valószínűtlen mese arról, hogyan vált négy essexi srác híressé, gazdaggá, hogyan nyerték el a megfoghatatlan és örök zenei tiszteletet, miközben nem vesztették el hitelességüket, és hűek maradtak független gyökereikhez. A karizmatikus frontember, Dave Gahan, a látszólag csendes, de egyedülállóan tehetséges zeneszerző, Martin Gore és a bevallottan nem zenész Andy “Fletch” Fletcher, valamint a szinti-hipnotizőr Vince Clarke - már nem az együttes tagja -, kinek keze alatt minden arannyá változik, ha slágerírásróI van szó. (Az ő párhuzamos karrierjét a történet részének kell tekinteni.) A Clarke-ot felváltó londoni születésű Alan Wilder hasonló mértékben járult hozzá a depeCHe MODE hangzásának világsikeréhez.

A depeCHe MODE először a korai nyolcvanas években tört be az angol kislemezlistákra olyan friss hangzású, “egyujjas” szintipop-slágereivel, mint a Just Can’t Get Enough vagy a See You. Világos, ragyogó és vidám zenéjük frissítő kontrasztban állt azzal a sötét paranoiával, amit a szintén szintetizátorőrült Gary Numan képviselt. Numan 1979-ben mindössze három hónap alatt két listavezető kislemezt és két albumot adott ki, és ezzel az Egyesült Királyság leggyorsabban emelkedő szintetizátoros csillaga lett. A sikere követők hosszú sora előtt nyitotta meg a kapukat a korai nyolcvanas években. Ezek közt volt a DepeCHe MODE. Vince Clarke, későbbi első számú zeneszerzőjük “UP”-nek vagy “ultrapopnak” keresztelte fülbemászó dalaikat, míg szintetizátoros társa, Andy Fletcher egyszer azt állította: “Mi leszünk a független Beatles!”

Az utólagos bölcsesség birtokában, mai fejjel, már meg sem érthetjük Fletcher profetikus szavainak iróniáját. Basildonból indulva világszerte stadionokat megtöltő szupersztárok lettek, tini rágógumi-szintizenekarból harminc fölötti, népszerű “komoly” zenészek, józan életűekből drogosok, majd újra tiszták - a depeCHe MODE mindezen átment, és mindent túlélt. Dave Gahan énekes esetében a szó szoros értelmében.

Ki gondolta volna, hogy a húsz év alatt eladott negyvenmillió album és körülbelül hatmillió koncertlátogató után még mindig milliós példányszámban adják el lemezeiket, védjegyükké vált sötét, mégis valahogy felemelő dalaikkal? Többször tűnt úgy, hogy nem ez lesz a folytatás.

A depeCHe MODE számára nem ismeretlen a pop hullámvasútja. Már 1981-ben leírták őket, amikor Vince Clarke - megelégelve a promóciós felhajtást és a turnét - kiszállt, rögtön a debütáló album, a Speak & Spell megjelenése után. Nem vesztegette az időt, újra sikeres lett - először Alison Moyet-el a Yazoo-ban, majd jóval hosszabb ideje az Erasure-rel. Gahan és a két megmaradt szintetizátoros, Fletcher és Gore nem hagyta magát. Az utóbbi azonnal átvette a dalszerzői szerepet, míg Clarke-ot a színpadon a klasszikus képzettségű billentyűvirtuóz, Alan Wilder váltotta föl, aki hamarosan a stúdióban is nélkülözhetetlenné vált.

Megzavarva a közönséget és a kritikusokat egyaránt, a depeCHe MODE újra feltalálta magát az elkövetkező években. 1988. június 18-án, a kaliforniai Pasadena Rose Bowl stadionban, a Music For The Masses turné százegyedik, utolsó állomásán hetvenezer rajongó előtt adtak koncertet, és végérvényesen világsztárok lettek. Sokszor állították, hogy a Beatles után a depeCHe MODE volt a legnépszerűbb pop-rock együttes a Szovjetunióban. Világos, hogy vonzerejük nem ismer politikai korlátokat.



Illusztráció

Egyszer fenn, egyszer lenn. A “bonyolult” 1993-as Songs Of Faith And Devotion albumért és az azt követő koncertturnéért - 158 helyszín és kétmillió rajongó - többszörös árat fizettek: Alan Wilder 1995-ben kivált az együttesből, a távozás oka az “elégedetlenség” volt “a zenekar belső viszonyaival és a munkamódszerével”. A végzet prófétái ismét a depeCHe MODE feloszlását jósolták, főként Dave Gahan kábítószer-problémái miatt. Majdnem igazuk lett.

Gahan, Gore és Fletcher trióként épphogy csak újjáalakult, és munkáját a Bomb The Bassos Tim Simenon produceri irányítása alatt folytatta - a depeCHe MODE szándékán kívül máris befolyásolta az elektronikus zene teljes új generációját (techno, house, trance, triphop). Az 1997-es listavezető Ultra világszerte négymillió példányban fogyott el, és a Barrel Of A Gunnal a depeCHe MODE hosszú évek után újra az angol kislemezlisták élére került. Ennél jobbat nehéz elképzelni, de a depeCHe MODE nem adta a jelét, hogy leállna. Folytatták a turnét - hatvanöt koncerten mutatták be a kislemezek gyűjteményét tartalmazó The Singles 1986>98 albumot -, ezúttal azonban emlékeztek a korábbi túlzásokra és az épphogy elkerült katasztrófákra.

2001-re újra az egészséges depeCHe MODE tért vissza a stúdióba és gyújtotta be a motorokat, hogy létrehozza az Exciter albumot. Az irányítást ezúttal Mark Bell producerre bízták, aki a korai kilencvenes évek egyik legmeghatározóbb technoprodukciója, a Warp Records kiadónál megjelenő LFO alapító tagja volt. A nyolcvanhárom állomásos európai és észak-amerikai turnét követően az album hárommillió példányban kelt el.

Az Exciter a depeCHe MODE irigylésre méltó maradandósága mögött rejlő csapatmunka eredménye - ez esetben a kulcs Bell produkciós szakértelme és Gore dalszerzői tehetsége, amelyet 1999 májusában a Brit Zeneszerzői és Szövegírói Akadémia nemzetközi elismeréssel honorált. A díjat Daniel Miller, a Mute Records alapítója adta át, aki 1980-ban mindössze egy kézfogással pecsételte meg az egyezséget a depeCHe MODE-dal - formális, írásos szerződés nélkül.

Hogy egy közhelyet idézzünk: mi a depeCHe MODE sikerének titka? A kérdést talán a brit elektropop-úttörő, Thomas Dolby könnyebben meg tudja válaszolni: “Ha egy depeCHe MODE-szám szólal meg a rádióban, azonnal tudom, hogy ők azok - akkor is, ha új megjelenésről vagy egy ritka, még nem hallott felvételről van szó. Az elektronikus zene túlzsúfolt világában mindannyiunknak többé-kevésbé ugyanazok az eszközök állnak rendelkezésére, a depeCHe MODE mégis egyértelműen kimagaslik a mezőnyből. Teljesen egyedi hangzásukat lehetetlen kézzelfoghatóan körülírni…”

 
JONATHAN MILLER
Whitley Bay, 2002. szeptember

 
Megrendelhető itt: Fókusz Online Könyváruház




2006.03.19. 15:52 | Faith | 9074 Olvasás | 12 Hozzászólás | Nyomtatás
 
 
12. Hozzászóló: Useless-girl | Időpont: 2006.04.20. 16:32
Useless-girl

jujjj az kellemetlen!!!!  grrr :(  Hát persze hogy várjuk!!!! remélem nem hiába!  8-)

 
11. Hozzászóló: luki101 | Időpont: 2006.04.20. 16:18
luki101

nekem a 2. bukta 8(  8(  8(  8(  :( érettségi, nah, mind1
várni kell a köv. turné bp-i állomását :D

 
10. Hozzászóló: Useless-girl | Időpont: 2006.04.19. 20:46
Useless-girl

hát igen…. ez a pesti koncert egy kicsit apum koncertje is volt, mert ő  ‘85-ösre nem tudott kijutni önhibáján kívül pedig a jegye már megvolt. szóval most pótoltam helyette is kicsit.  |-| mertek volna beleszólni!!! ;)
mondjuk így is kérdezték mikor közöltem hogy a 2.-ra is megyünk, hogy minek még egyszer én meg nagyon furcsán nézhettem vissza rájuk mert mondták hogy “jól van, jól van!”  :-)  :-)  :-)

 
9. Hozzászóló: luki101 | Időpont: 2006.04.19. 19:21
luki101

még jó, hogy a bp-i koncertembe (ami a DM-é :) ) nem szólhattak bele, élő show-ban mindig minden más, az nem lemez |-| , hogy ugyanaz szól..hehe

 
8. Hozzászóló: Useless-girl | Időpont: 2006.04.19. 14:02
Useless-girl

luki101: nyugi, nekem még van egy évem a 0. osztály miatt az érettségiig, szóval kb. egyidősek vagyunk szerintem. ;)

és én is töltöm a DM cuccokat (meg úgy általában mindent) és majd akkor veszem emg eredetiben ha lesz keresetem vagy pénz áll a házhoz. (szüleim így se fogják megérteni hogy miért veszem meg ha egyszer már megvan netről. - hát igen, ők nem tudják hogy ezek nem csak egyszerű tárgyak… na mindegy.)  8-)

 
7. Hozzászóló: luki101 | Időpont: 2006.04.19. 12:50
luki101

én a remasterelt albumokat (meg majd később a dvd-ket)......nem szép dolog, de én letöltöttem, és fogom is.  ahhh
az én környékemen…rajtam kívül SENKI sincs, aki mode-os :( semmi ismerősöm sincs, ez van.
B.C. könyv-ről én is ezt hallottam/olvastam, az még nekem nagyon a jövő zenéje :( , a Stripped -et is abba kell most hagynom, érettségi előtt állva luxus lenne nekem azzal töltenem az időm. (jéé, de fiatal Mode-os :-P )

 
6. Hozzászóló: Useless-girl | Időpont: 2006.04.18. 20:24
Useless-girl

luki101: mindenképp megszerzem valahonnan, csak egyelőre nincs a környékünkön rajtunk kívül ilyen elvetemült Mode-os (“rajtunk”-on Modecsibét az index fórumról és magamat értem)....  :[  ;;;  Ma bent voltam Pesten 101 maxi bakelitért (Everything counts és a Nothing van rajta) és eljátszottam a gondolattal hogy elmegyek megvenni a könyvet, vagy az egyik remasterelt cdt de nem volt túl sok időm, meg forintocskám, szóval ellenálltam a kísértésnek…. ;)

Én se értem miért kell lefikázi a nagy nyilvánosság előtt a Stripped-et, de hát ez a sajtószabadság vagy mi a szösz. én szeretném elfogulatlanul a kezembe fogni majd a könyvet és Mode-oshoz illő lelkesedéssel elkezdeni… Na talán egyszer ezt a napot is megérem…  :D

De arra a Black celebration-re is kíváncsi leszek ami még csak angolul jelent meg. Állítólag azt a biográfiát könnyebb befogadni.  :)

 
5. Hozzászóló: luki101 | Időpont: 2006.04.18. 18:52
luki101

Sophie
Nekem is csak azért van meg, mert van egy drága barátnőm, aki megvette nekem (sztem sem kevés lóvét kérnek érte, én sem vettem volna meg egy ideig ahhh )
a népszabi cikk meg nem értem mit fikázza a könyvet: (“A vaskos Stripped olyan is (lett), mint egy felesleges limlomoktól roskadozó, pókhálós-szutykos kacatgyűjtő: minden személyességtől megfosztott, dühítően rendszertelen-szerkesztetlen adathalmaz”) A könyv pont erről szól, nem tom, mit várt ez a pöcs :D ;)
kb a könyv ötödénél tartok, és érdekes, olyan infók vannak benne, melyeket sose tudtam volna meg (indulás, Vince “estete”).
jussatok vhpgy hozzá, főleg rajongók (más úgyse értené az egészet |-| ) te is Sophie;-) ÜDV

 
4. Hozzászóló: Useless-girl | Időpont: 2006.04.13. 16:59
Useless-girl

Azért én is elolvasnám! (Kár hogy az anyagi helyzetem most nem engedi meg hogy egy könyvért enniyt kiadjak, de előbb-utóbb meglesz valahonnan….)  8-)

 
3. Hozzászóló: Faith [Admin] | Időpont: 2006.03.28. 11:31
Faith

Index fórum: Aspasia 2006.03.28 12:23:26 #97027

Itt van nektek a népszabi szombati számának hétvégi mellékletében kritika a Stripped-ről.

Papírszörny
Jonathan Miller: Stripped ? Depeche Mode

Jonathan Miller, DM-hívő, 2003-as könyve az 1980-ban alakult, több mint negyvenmilliós lemezeladási statisztikát produkáló, arénaspecialista zenekar élménygazdag történetét tárja elénk ? egyedülálló módon. A paródiába illő köszönetnyilvánításból kiderül, mikor a high-tech zenei szakírót fölkérték az életrajz megalkotására, szülei padlására rohant, hogy a történelmi időkből származó DM-újságcikkek után kutasson. A vaskos Stripped olyan is (lett), mint egy felesleges limlomoktól roskadozó, pókhálós-szutykos kacatgyűjtő: minden személyességtől megfosztott, dühítően rendszertelen-szerkesztetlen adathalmaz. Ráadásul lánglelkű himnusz az együttesből 1995-ben (!) kilépett kiváló dolgozó, példás családapa Alan Wilder Sztahanovhoz. (A moralizáló fércmunka le nem fordított címe utalás az 1986-os Black Celebration-album egyik dalára. A Stripped jelentése: kifosztva és/vagy lemeztelenítve.)

Egy “úttörő”-nek nevezett biográfia esetében sajátságos, hogy a brit banda volt, majd jelenlegi tagjai (Andrew Fletcher, Martin Gore, és az ördögi frontember, Dave Gahan) a szerzőt stoppoláskor sem vették föl. Így Miller mások interjúit (kivált: lemez- és koncertkritikáit) szedte egy kupacba.

A papírgyűjtési akció lezárásakor kétséges volt, a heroinfüggőségéből fölépült, hajdani mindennapjait öngyilkossági kísérletekkel színesítő Dave Gahan, és a fásult társak együtt maradnak, vagy szólóban folytatják. A hazánkban márciusban és júniusban új művükkel ? Playing the Angel ? koncertező DM későn érő tagjai a függetlenség, a változtatás, kockáztatás, talpra állás héroszai, akik puszta létükkel fölborították a show-biznisz szabályait. Mivel a trió egyik passziója önnön mítoszuk szenvedélyes szétzúzása, a nevüket cégérül használó, nem-éri-meg-az-árát termék mit sem ront hitelükön. (Show Time, 533 oldal, 6500 forint)

Horeczky Krisztina

[kép] A Depeche Mode második felállása 1985 körül, Martin Gore, Alan Wilder, Andy Fletcher és Dave Gahan

 
2. Hozzászóló: Faith [Admin] | Időpont: 2006.03.28. 06:49
Faith

Ez jó kérdés!  8-)

 
1. Hozzászóló: luki101 | Időpont: 2006.03.27. 14:43
luki101

grrr , miért nem ír ide senki? :D

 
 
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned, ezt a belépési oldalon megteheted. Amennyiben még nem regisztráltál azt a regisztrációs oldalon tudod elvégezni.


You must be logged to post comments, You can enter on the login page. If You're not registered yet, You can do so on the registration page.
FREESTATE.hu - Képgaléria
Kapcsolódó cikkek
FREESTATE.hu ©