Lehozták a padlásról az analóg szintiket, és a régi akkordokból csináltak egy lemezt. Aztán összecsődítették a világ dM-rajongóit, bepúderezték a szarkalábakat, és lejátszottak mindent ugyanúgy, ahogy szoktak. Mindenki tombolt, akárcsak öt évvel ezelőtt. A színpadkép kissé infantilis és kellőképpen divatos-retró volt, a setlist pedig semmit nem bízott a véletlenre. Hogy volt-e bármi új a koncertjeiken, nem állíthatjuk teljes meggyőződéssel. Biztosra mentek. És úgy gondolták, ha mindezt kiadják DVD-n, az sem lesz bukás.
A kislemezekhez készült videoklipek alapján világos volt, hogy a depeCHe MODE már nem akar a műfaj úttörője lenni. Huszonöt év, a Föld többszöri megkerülése, a kábítószerrel, a halállal, az idegösszeomlással és az egymással folytatott harc után nekik nagyon megfelelő az, ami eddig mindig bejött.
Vizuális forradalomra tehát nem számítottunk. Mégis megleptek mindenkit. Kijöttek egy teljesen korszerű, igényes koncert-DVD-vel, amelynek zaklatott képi világa nem hasonlítható a korábbi koncertfilmekéhez. Rántott svenkek, durva variózások (zoomolások), szándékosan defókuszált kép jellemzi az anyagot. Időnként iparikamera-trükk, imbolygó kézikamerás felvételek, olykor kimerevített képek. Szuperközeli Dave-ről és súlyos nagytotálok egymásra vágva. A rendező kicsit művészkedett, de kerülte a kliséket.
Ennek köszönhetően ez egy merőben más koncert, mint amelyet Budapesten láttunk, de különbözik az eredeti, milánóitól is. Ez nem a mosolygós, örömzenélős buli. Ezt a fellépést így még senki sem látta.
A vágóasztalon mindent ízekre szedtek: Dave táncát, Fletch tapsát, Martin arcjátékát és a dalokat is. Aztán mindent összeraktak, de máshogy. A színpadi projektorokkal való játéktól az időnként negatív, néha a „mákos” képekig van itt minden. A Walking In My Shoesban például dallamra rángatják a kamerát, a Home-ot bíbor köd lepi el, a The Sinner In Me húzós részét miszlikbe vágták. Kontrollmonitorok élettelen szürkéje váltakozik a robotlámpák sárgájával és a kivetítők zöldjével. És ahogy a színpadi térben eltolt projektorok,
úgy a videótrükkel többszörözött és eltorzított alakok vizuális hatása is igen erős. Az I Want It All konstruktivista délibáb, az I Feel You bűntény rejtett kamerával. Amit látunk, az a Playing The Angel eddig nem ismert rétege. A hatás döbbenetes. Főként, mert nem erre számítottunk.
Kapcsolódó anyagok:
LIVE IN MILAN - „Tiszta energia” - frissesség és dinamika
LIVE IN MILAN a mozikban!
LIVE IN MILAN - Minden, amit tudni lehet
LIVE IN MILAN - DVD ajánló
LIVE IN MILAN - DVD mustra
DE én már simán kibírom a megjelenésig. Végre lesz egy totál meglepim, aminél nme lövöm le előre a poént! 
Na nem baj, nekem legalább meglepi lesz a DVDn található felvétel. 
