depeCHe MODE - SPIRIT SUMMARY: A várakozásoknak megfelelően idén új lemezzel jelentkezik a depeCHe MODE; immáron csaknem 25 éve érkeznek megbízhatóan, pontosan négyévente az új dM-albumok.
A szokás szerint szólóprodukciókkal (MG, Soulsavers) telt szünet után új producerrel, James Forddal vágott neki az együttes az új felvételi időszaknak. A Ben Hillier nevével fémjelzett albumtrilógia (Playing The Angel, Sounds Of The Universe, Delta Machine) tehát véget ért, így a dM új producer után nézett; állítólag a sokáig közszájon forgó Brian Eno mellett Flood, Daniel Lanois és Atticus Ross is a jelöltek között volt, de végül a Simian Mobile Disco tagja, James Ford lett a befutó. James igencsak felkapott producernek számít, hiszen olyan zenekarokkal dolgozott már együtt, mint az Arctic Monkeys, a Florence And The Machine, a Foals, vagy éppen a The Last Shadow Puppets. Dave elmondta, hogy Rosie lánya hatalmas Florence And The Machine rajongó – talán ez is segített dönteni a fürtös hajú fiatalember mellett.
Három felvételi időszak volt: tavasz végén és nyár elején Santa Barbarában, nyár közepén pedig New Yorkban. A felvételi periódus július 30.-án zárult. Ezután még néhány nap élő felvételek rögzítésével telt, amelyről később annyi szivárgott ki, hogy 5 dalról van szó, és hogy David Bowie „Heroes” című dalát is feldolgozta a zenekar. Ebben az időszakban kb. 20 dalt rögzített az együttes (ebből egyik a Bowie-feldolgozás), ám James Ford szigorúan 12 dalban szabta meg az album hosszát, hogy növelje annak koherenciáját és kiszűrje az esetleges töltelékdalokat. A Ben Hillier-féle albumokhoz hasonlóan Dave ezúttal is három dalban vállalt szerzőséget (kettőben Peter Gordenoval és Christian Eignerrel, egyben pedig Kurt Uenalával), egy dalt pedig – amely ekkor Move címen futott - közösen írtak Martinnal. Ez mindössze a harmadik közös munkájuk lesz, és az első, ami ténylegesen fel is kerül nagylemezre – a korábbi két közös produkciójuk (Oh Well, Long Time Lie) eddig a deluxe kiadványokon jelent csak meg.
A James Ford vezette produkciós csapatot Charles M. Duff, ismertebb nevén Matrixxman nevű programozó egészítette ki, a mastering pedig Brian Lucey nevéhez fűződik. A vizuális megjelenésért a korábbi évekhez hasonlóan Anton Corbijn felel, ám várhatóan néhány alkotás Timothy Saccenti keze munkáját dicséri – például a sajtótájékoztatón a bő 1 perces teaser látványvilágát is ő álmodta meg. Érdekesség, hogy az első klipet Anton Corbijn rendezi – ezt decemberben már le is forgatták, Los Angelesben – de már a második videóról is kaptunk információkat egy bizonyos Jenny Smith tweetjéből (még azt is elárulta, hogy a második videót augusztus környékén láthatjuk). Egy japán modell, Sui Nakashima is várhatóan fel fog tűnni egy Saccenti-videóban – ő vélhetően a turné háttérvetítéseiben fog szerepelni.
Októberben nagyszabású sajtótájékoztatót tartott a zenekar Milánóban, amelyen elárulták a lemez címét. A turnéra viszont már előtte elkezdték árulni és kiszállítani a jegyeket, amelyen látszott, hogy az új világ körüli turné neve Global Spirit Tour lesz, így tehát csak az volt a kérdés, hogy Global Spirit, vagy simán Spirit lesz a lemez címe. Végül az Exciter óta először ismét egyszavas címet (Spirit) kapott egy dM-nagylemez. Egy bő 1 perces kedvcsinálót is hallhattunk a dalokból; ebben három dal volt összegyúrva. Az első egy Martin-féle minimál MG-megidézés volt (vélhetően a Scum), a második szélviharszerű sóhajaival a Slow újabb kiadásának tűnt (ez valószínűleg a Poison Heart), míg a harmadikból Dave hangja is felcsendült: „Where’s the revolution? c’mon people, you’re letting me down”. Mint később kiderült, ebből lett az új album beharangozó kislemeze (korábban volt olyan verzió is, hogy a már említett Move című alkotás lesz a visszatérő single). Ez a dal sokáig csak simán „Revolution” néven futott, de aztán az utolsó pillanatban hosszabb címe lett: „Where’s The Revolution” (kérdőjel nélkül). A korábbi évekhez hasonlóan ismét megváltozott néhány dal címe az utolsó pillanatban (emlékezzünk csak a Macrovision-re, vagy a Peace Will Come To Me-re, vagy akár a Shine On Me-ra), így lett a Backwards címen említett dalból Going Backwards, a Worst Crime-ból The Worst Crime, a Move-ból You Move, az Eternity-ből Eternal, valamint a No More-ból No More (This Is The Last Time).
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az új albumot még nem fejezték be (vélhetően a mastering volt már csak hátra), valamint meleg szavakkal méltatták James Fordot (akiről azért később megemlítették, hogy nem mindig volt vele könnyű a munka, mert komoly tempót diktált a saját bevallásuk szerint is elkényelmesedő sztároknak). Kaptak néhány meglepően kellemetlen kérdést a rajongóktól (Alan visszatéréséről, illetve a régi dalok élőben történő hanyagolásáról), és egy magyar újságíró kérdésére viszonylag hosszasan emlékeztek vissza a legelső magyarországi koncertjükre, 1985-ben. Bejelentették az új turné állomásait is, ezúttal Európában, azon belül is Stockholmban indul a Global Spirit Tour, és a turné viszonylag korai szakaszában, már május 22.-én ellátogatnak Magyarországra is; a Groupama-Arénában fognak fellépni. A sajtótájékoztató után is az újságírók rendelkezésére álltak az együttes tagjai, és például a Cover Me című dalról először a magyar Sláger FM munkatársának tett említést Dave. A frontember, és Martin is többször kifejezte, hogy a korábbiaknál sokkal inkább reflektál a külvilág eseményeire az új lemez, amelyet sokan máris „politikus” lemez jelzővel illettek. Szintén október eseménye, hogy a depeCHe MODE bekerült a 2017-es Rock And Roll Hall Of Fame jelöltjei közé.
A novembert a Video Singles Collection DVD töltötte ki. Az összes kislemezekhez köthető videó megjelenését a már-már szokásos kiadványháború követte, bár nem olyan mértékben, mint a 2014-es Live In Berlin esetében. A kimaradó videoklipekre (pl. Halo, Clean, Pimpf) érkezett egy halvány ígéret, miszerint elképzelhető, hogy – régi adósságot törlesztve - a Strange és a Strange Too is hamarosan meg fog jelenni DVD-n. A kiadvány érdekessége az audio kommentár, amelyet jónéhány dalnál (főleg a régebbieknél) halhatunk. Ezekből megtudhatjuk, hogy Dave nem igazán kedveli a Suffer Well-t, hiába saját dala, valamint hogy a Get The Balance Right sem tartozik a kedvenc DM-alkotásai közé, de sok további érdekesség is elhangzik az együttes tagjainak szájából.
Az új lemezről szórványos tweetek érkeztek, amelyek általában bizakodásra adtak okot (pl. zsírosabb hangzású, torzított, érdes, kevésbé gitáros, szuper elektronikus), majd a nagy csendet egy német rajongói fórumról származó infó törte meg, amely január 27.-re tette az új kislemez megjelenését, és március 17.-re a nagylemezét. A sok álhír között ez végül (majdnem) igaznak bizonyult; a március 17. maradt is, a kislemez napvilágra kerülését viszont 1 héttel elhalasztották, február 3.-ára. Február elsején jelent meg a hivatalos sajtóanyag, a Q magazin ajánlásával („évek óta a legenergikusabb depeCHe MODE lemez!”), valamint napvilágra kerültek a kis- és a nagylemez borítói, szokás szerint szenvedélyes vitákat robbantva ki a rajongó körében. Érdekesség, hogy két fontos esemény is Lengyelországhoz volt köthető ebben az időszakban: a Sony itt rendezett először „pre-listening” partyt a Spirit néhány dalából, és aztán február 3.-án szintén egy lengyel rádió kapta a megtiszteltetést, hogy egy soul-műsor és a hírek elhangzása után 0 órakor itt csendüljön fel először az új depeCHe MODE-kislemez, amelynek ekkor tehát már Where’s The Revolution volt a címe. A hivatalos oldal február 2.-ai, sokatmondó tweetjei („The train is coming”, valamint „Get on the board”) után pontosan éjfélkor a Youtube-ra és a Spotify-ra is kikerült az új szerzemény, így tehát tökéletesen zárt ezúttal a rendszer, nem szivárgott ki korábban az új dal. Még ekkor sem volt szó sem formátumokról, ám az iTunes-re ekkor már kikerült a dalok listája, valamint a bónusz kiadvány tartalma is, így nem volt értelme tovább titkolózni.
A Spirit 12 dalt fog tartalmazni, a lemezt a Going Backwards című dal fogja bevezetni, és a Fail fogja zárni. A bónusz kiadványon 5 mix szerepel majd, amelynek érdekessége, hogy elkészítésükben a depeCHe MODE tagjai is részt vettek – ilyen 1993 óta nem fordult elő, akkor a My JoySlow Side című mixében vettek részt utoljára dM-tagok. Némi meglepetésre a többi 8 dalról egyelőre nincs szó, viszont Dave egy interjúban megemlítette, hogy a nyári élő felvételt (amely az említett Bowie-feldolgozást tartalmazza) filmre vették, és szeretné, ha „mielőbb” eljutna a rajongókhoz ez a mozgókép. Meglepetésre a vinyl kiadványon a bónusz mixek nem szerepelnek, ott a második lemez második oldalán egy „Spirit” felirat lesz olvasható.
A Spirit dallistája tehát a következő:
01 Going Backwards
02 Where’s The Revolution
03 The Worst Crime
04 Scum
05 You Move
06 Cover Me
07 Eternal
08 Poison Heart
09 So Much Love
10 Poorman
11 No More (This Is The Last Time)
12 Fail
Bónusz mixek:
13 Cover Me (Alt Out)
14 Scum (Frenetic Mix)
15 Poison Heart (Tripped Mix)
16 Fail (Cinematic Cut)
17 So Much Love (Machine Mix)
Egy péntek reggel napvilágra került Rolling Stone interjúban még néhány részlet kiderült a lemezről: a már említett, élő felvételeket is tartalmazó film mellett megtudhattuk, hogy a a Spirit zeneileg mintha a Delta Machine kiterjesztése lenne, mindezt a Violator egyszerre jeges és forró hangzásával, valamint hogy majdnem Maelström lett a lemez címe, csak túl metálosnak találták (hasonló kifogás miatt lett majdnem más a Violator címe is). Dave elmondta, hogy az album nyitódala, a Going Backwards egy ütős, lüktető dal, amely a következő sorokkal indul: „We are the bigots / We have not allowed / We have no respect / We have lost control.”. Megtudhattuk azt is, hogy a So Much Love című dal is igencsak gyors, és a korai Cabaret Voltaire-t idézi, a Poison Heart pedig egy Dave által írt ballada, amelyet Martin az eddigi legjobb Dave-munkának tart. Egy másik interjúban azt is megemlítette, hogy elképzelhető, hogy a mostani turnén játszani fogják az And Then című alkotást, ami mindenesetre bombameglepetés lenne, hiszen 33 éve nem csendült fel ez a dal dM-koncerteken. Dave többször megemlítette, hogy a mostani turnén várhatóan fel fog csendülni az Everything Counts, az In Your Room és a Barrel Of A Gun is (később megemlítette a jóval kisebb meglepetést jelentő Walking In My Shoes - Personal Jesus - Enjoy The Silence hármast is).
Sokáig nem volt szó a Where’s The Revolution fizikai formátumairól, aztán elkezdtek szivárogni az információk, hogy a „fizikai kiadvány sorsa még függőben van”, valamint hogy egy magazin mellékleteként megjelenhet „valami hangzóanyag”. Ez végül is egy német magazin, a Musikexpress mellékleteként manifesztálódott: a 7 inches kislemezen a Where’s The Revolution albumverziója mellett, a B-oldalon egy régi ismerős, a Should Be Higher koncertverziója lesz hallható (a Live In Berlin kiadványról). Ezzel egy időben az is kiderült, hogy lesz fizikai maxi is, március 3.-i megjelenéssel.
Lengyelország után Belgiumban is volt egy pre-listening party, közben pedig elkezdtek szivárogni az első, egyelőre még nem túl sokatmondó (és következetesen a régi dalcímeket (pl. Eternity) használó) kritikák. Egy olasz rádióadásban elcsíphettük a Where’s The Revolution egyelőre úgy tűnik, hogy kiadatlanul maradó radio editjét. Február 8.-án este aztán jött egy fekete-fehér videóüzenet a nem túl jól kinéző Dave-től, amelyben arra biztat minket, hogy – mivel a turnézás miatt ők nem fognak ráérni – 1 évig mi, rajongók kezeljük a depeCHe MODE hivatalos Facebook-oldalát. Február 24.-től minden nap más rajongó oszthatja meg a saját dM-élményét, fényképeit és egyéb relikviáit. A hír a vártnál talán kisebb felzúdulást keltett, annál is inkább, mert másnap megérkezett a Where’s The Revolution videoklipje. A fekete-fehér alkotás – amelyben szerepelnek az együttes tagjai, pl. a SOTU-korszakkal ellentétben – azonnal szenvedélyes rajongói vitatémává vált, sokan lenyűgözőnek tartották ironikus, bátor képi világát, sokak pedig ötlettelennek és szívtelennek érezték azt.
Néhány nappal később napvilágra kerültek a Spirit és a bónusz kiadvány dalhosszai, amelyből megállapítható, hogy a Spirit a post-Alan éra legrövidebb lemeze lesz, a maga 49 perc 18 másodperces hosszával (viszont az Alannal készült lemezek mindegyike ennél rövidebb volt!). A bónusz lemez 26 perc 50 másodperc lesz, így a 17 track ráférne akár 1 CD-re is (76 perc 8 másodperc). Napvilágra került az is, hogy melyek azok a dalok, amelyeket Dave szerzett: a frontember - az elmúlt 3 lemezhez hasonlóan - ezúttal is 3 dal szerzője (Poison Heart, The Worst Crime, Cover Me). Van egy közösen írt dal Martinnal, ez a You Move, a maradék pedig Martin szerzeménye (Going Backwards, Where’s The Revolution, Scum, Eternal, So Much Love, Poorman, No More (This Is The Last Time), Fail). Az is kiderült, hogy ismét 2 Martin által énekelt dal lesz a lemezen (Eternal, Fail), illetve hogy most első ízben lesz Martiné a lemez zárószáma. Napvilágra került az is, hogy – a Delta Machine-hez hasonlóan – ezúttal sem lesz instrumentális dal a lemezen.
Nem kellett sokat várni arra sem, hogy kiderüljön a Where’s The Revolution kislemez tartalma: egy régi kedves ismerős (Ewan Pearson, aki már az Enjoy The Silence ’04-hez is készített mixeket), a Douglas McCarthy mellől ismerős Terence Fixmer, valamint további jónéhány érdekes név (a posztrocker Algiers, a kaotikus Autolux, a minimál Pearson Sound és Patrice Bäumel, valamint természetesen a Simian Mobile Disco) került még a kiadványra. A kislemez CD-n, és dupla LP-n is meg fog jelenni, de a vinyl-vásárlóknak április 28.-ig kell várni a megjelenésre.
CD:
1 Where’s the Revolution
2 Where’s the Revolution (Ewan Pearson Remix)
3 Where’s the Revolution (Algiers Remix)
4 Where’s the Revolution (Terence Fixmer Remix)
5 Where’s the Revolution (Autolux Remix)
LP 1:
Side 1
1. Where’s the Revolution (Autolux Remix)
2. Where’s the Revolution (Pearson Sound Remix)
Side 2
1. Where’s the Revolution (Algiers Remix)
2. Where’s the Revolution (Simian Mobile Disco Remix)
3. Where’s the Revolution (Pearson Sound Beatless Remix)
LP 2:
Side 1
1. Where’s the Revolution (Simian Mobile Disco Dub)
2. Where’s the Revolution (Terence Fixmer Spatial mix)
Side 2
1. Where’s the Revolution (Patrice Bäumel Remix)
2. Where’s the Revolution (Ewan Pearson Kompromat Dub)
Az Uncut és a Mojo magazin felületesnek tűnő, pársoros kritikája után február 21.-től elkezdődött az immáron sokkal informatívabb albumjellemzések áradása: elsők között a francia Frenchviolation, az olasz Rockol és Repubblica, a spanyol Diarinodenavarra valamint a svájci Tagesanzeiger weboldalak közöltek részletekbe menő kritikákat a Spirit-ről. A kritikák abban megegyeztek, hogy a korábbiaknál sötétebb, komorabb lemeznek írták le az új dM-anyagot, valamint érdekesség, hogy mindegyikük kiemelte a szerintük kiemelkedően jól sikerült Cover Me című alkotást, amelynek Dave a szerzője. A külföldi hivatalos fórum, a HOME fórumain is feloldották a bennfentesek „kritika-embargóját”, így végre a lemezt már hallott beavatottak megoszthatták a gondolataikat az információkra éhes tömegekkel. A rendkívül vegyes véleménycsokor arra enged következtetni, hogy egy „nehezebb eset” depeCHe MODE-album áll előttünk, amit nyitott szívvel és a hosszú rajongásban megedzett türelemmel lesz érdemes meghallgatnunk.
Mindenesetre lassan tényleg belecsúszunk az izgalmas, eseménydús időszakba. A promóciós gépezet munkába lendülésének eredményeként máris két warm-up show időpontja került napvilágra: március 21.-én Párizsban ad egy „nagyon-nagyon intim” fellépést a banda a francia RTL2 rádió műsorában: március 26.-án pedig máris egy fesztiválfellépésre hivatalosak, mivel a BBC6 Rádió Glasgow-ban megrendezésre kerülő koncertsorozatának lesznek a headlinerei. Nem lepődnénk meg, ha a májusi stockholmi turnékezdet előtt még további bemelegítő fellépésekre is sor kerülne, mindenesetre izgatottan várhatjuk a további információkat. És mint mindig: Stay devoted & Get excited!
174. Hozzászóló: EL GRECO | Időpont: 2018.03.20. 18:59
Hi everyone, it’s Dave. Thanks for taking great care of our Facebook page for the last year.
We’ve loved seeing all of your stories. Stay tuned as we continue on the Global Spirit Tour, there’s more to come!
Posted by: Dave
173. Hozzászóló: EL GRECO | Időpont: 2018.03.15. 19:58