depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
 
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
Cikkek | Cikkek
Hirdetés
Ultra EPK

Az EPK révén tanúi lehetünk a mode 1997-es „nagy visszatérésének”. Az Emma Davis rendezte kisfilmben Dave Fanning kérdez, Martin a zenéhez fűződő kapcsolatáról, Dave pedig a drogproblémáiról (is) beszél. Az erősen indusztriális környezetben forgatott és műszaki kütyükkel telezsúfolt képsorokat Phil Man eszméletlenül eltalált videografikái és a fő aláfestő zene, a Painkiller hangjai teszik felejthetetlenné...



Nos, itt van velünk a Depeche Mode mindhárom tagja, Andy, Martin és Dave. Megjelent az új album, melynek címe Ultra, s máris meghallgatunk róla egy dalt, csak még előbb…


Andy, mi minden történt a Depeche Mode-dal a legutóbbi album megjelenése óta eltelt időben?
ANDY FLETCHER: Hát, elég sok minden… Meglehetősen furcsa, hogy az elmúlt négy évből kettőt turnézással töltöttünk, egy évig készítettük az új lemezt, szóval mindössze 6 vagy 7 hónapunk volt a pihenésre…


MARTIN GORE: Az új lemez címe: Ultra…
Ultra?
MARTIN GORE: Aha.
Miért pont ez?
MARTIN GORE: Klassz szó, igazán egyszerű, és azt hiszem, eddig még senki sem használta. Alaposan utánanéztünk ennek a szónak, előfordult-e már valahol, valakinél, de nagyon úgy tűnik, hogy nem, s ez eléggé meglepett…
A korábbiakkal összehasonlítva milyennek találod az új lemezt? Gondolok itt arra, hogy ha pl. a Violator az első, a Songs of Faith and Devotion a második, vajon ez-e a harmadik?
MARTIN GORE: Vicces… Szerintem fordítsd meg a Songs és az Ultra sorrendjét… Számomra ez a lemez sokkal „természetesebben” következik a Violatorból. Rengeteg külsős zenésszel dolgoztunk együtt, holott ez egyáltalán nem volt ránk jellemző.
Tudatosan készültünk arra, hogy a Songs of Faith and Devotionnel valami olyasmit alkossunk meg, ami számunkra teljesen szokatlan, s kiadhassunk egy rocklemezt, melyre a pályafutásunk alatt még nem volt példa. Nagyon élveztük a dolgot, annak ellenére, hogy ez a lemez alaposan „kilóg a sorból”.


Milyen érzés még mindig az együttes tagjának lenni? A „fiúk Basildonból”-attitűd bizonyára már nem a régi…
MARTIN GORE: Tízéves lehettem, amikor életre szóló kapcsolat szövődött köztem és a zene között. Anyám szekrényében egy bőröndnyi lemezt találtam, mindegyik 45-ös fordulatszámú, régi rock and roll-bakelit volt. Múlhatatlan vonzalom támadt bennem, ez az élmény nagy hatással volt rám.
ANDY FLETCHER: Meg kell próbálnod a zenéden keresztül hatást gyakorolni az emberekre… Mi erre törekszünk, legyen szó akár csak egy vagy két emberről… A zenénkre utalva mondhatják, hogy az unalmas, rossz hangulatot árasztó meg ilyenek, de rengeteg embert ismerek, akikre nagy hatást gyakoroltunk…
MARTIN GORE: Sosem értettem, miért lennénk mi borongós hangulatúak, miközben szerintem inkább az optimizmus jellemző ránk…





Hogy álltok a koncertezéssel? Arra gondolok, hogy hiányzik-e nektek az a zűrzavaros élmény, melyet a nagy érzelmi kitörések és a depresszióba zuhanások jelentenek? Az emberek többsége nem érti igazán, mit is jelent egy együttes tagjának lenni…
MARTIN GORE: Nem mondhatnám, hogy nagyon unalmas dolog lenne, hiszen a színpadon eltöltött majd’ két óra nagyon érdekes és élvezetes, de az az állandó utazgatás… A legutóbbi turnénk 14 hónapig tartott…


DAVE GAHAN: Azt hiszem, az utolsó turnénk ideje alatt mindannyiunkra nagy nyomás nehezedett, amit később mindannyian megsínylettünk…
MARTIN GORE: Egy fellépés annyira felpörgeti az ember, hogy utána egyszerűen lehetetlen rögtön aludni menni… Emiatt mi is sok hülyeségbe belementünk…
DAVE GAHAN: Sokáig távol vagy az otthonodtól; így nem igazán lehet együtt élni a családoddal…
ANDY FLETCHER: Ez elmúlt 15 évből mindannyian 9 évet a szeretteinktől távol töltöttünk… Annak ellenére, hogy az elmúlt két évben nem „csavarogtam el” sehová, a feleségem nem dőlhet hátra nyugodtan a székében, hiszen megszokta, hogy sokat vagyok távol…





Piacra dobtátok az Ultrát, fogtok-e turnézni is vele?
DAVE GAHAN: Ebben az évben nem.
Tényleg?
DAVE GAHAN: Történetesen egy nemsokára megjelenő válogatáslemezzel fogunk turnézni – talán ebbe belefér majd egy-két új dal is…





Úgy tűnik, minden rendben van körülöttetek… Arra gondolok, hogy néhány éve ki nem állhattátok egymást, még egy levegőt sem voltatok hajlandók szívni… Ennek már régen vége, igaz?
DAVE GAHAN: Igen, vége, de tényleg nem bírtuk elviselni a másikat… Mostanság sokkal boldogabb vagyok, önmagammal is kibékültem… Őszintén szólva, rendesen rájuk járt a rúd, de nekem sem voltak könnyűek ezek az évek. Hazudnék ha azt mondanám, részükről minden rendben volt, s csak nekem voltak problémáim önmagammal… Őszintén szólva eléggé agyafúrt egy drogos voltam. Elég sokáig képes voltam tökéletesen titkolni, mennyire lecsúsztam… Aztán tudomásul kellett vennem, hogy elfogyott a lóvé – minden drogos életében van egy pont, amikor már olyan mélyre süllyedt, hogy nincs is semmije, egy matracon alszik. Sok ismerősöm jutott el idáig… Innen már nincs mit tenni: mások segítségét kell kérned, és saját magad érdekében cselekedned kell. Nálam az volt a gond, hogy sokáig volt mit elköltenem…
ANDY FLETCHER: Sohasem előttünk csinálta… Mindig akkor lőtte magát, amikor nem voltunk mellette – igazából nem is lehettünk 100%-ig biztosak benne, mit is művel magával…
DAVE GAHAN: Mindig is erős akaratú ember voltam (egyedül is boldogulok, mindig is magam oldottam meg a problémáimat), de akkor olyasmivel találtam szembe magam, amivel egyedül nem bírtam el, segítséget kellett kérnem, és meg kellett fogadnom mások tanácsait. Ellenkező esetben sose keveredtem volna ki ebből a csávából…
ANDY FLETCHER: Dave keményen megdolgozott azért, hogy most ilyen állapotban lehessen… Szerintem kiváló formában van, remekül énekel… csak a legjobbakat kívánom neki..!





Dave, jelenleg nagy körülötted a felhajtás, mindenki az énekesről és az ő problémáiról beszél… Azonban eközben történt még egy s más: hová lett a banda negyedik tagja? Tudtátok vagy nem is sejtettétek, hogy ki akar lépni az együttesből? Mennie kellett?
DAVE GAHAN: Ő... az az igazság, hogy Alan ki akart lépni az együttesből…
ANDY FLETCHER: ...de mi sohasem kértük erre…
DAVE GAHAN: Azt hiszem, Alan a Songs Of Faith And Devotion felvételei alatt jutott erre az elhatározásra – azt hiszem, ezt mindenféle elbizakodottság nélkül állíthatom. Úgy gondolom, tele voltunk rossz érzésekkel, Alan pedig nem tudott mit kezdeni a hosszú évek alatt kialakult helyzettel.
ANDY FLETCHER: Alan kilépése, a kilépését indokló közleménye és a többi dolog egyfajta bizonyítási kényszert szült bennünk… Azt hiszem… Alan nem gondolta, hogy majd fogjuk magunkat, és hárman nekiállunk lemezt készíteni…
DAVE GAHAN: Egy egész csapat, Tim Simenon és „társulata” vett körül bennünket…
MARTIN GORE: Tim csapata nagyon fontos elem… Nemcsak Tim, hanem az ő állandó programozója, számos zenésze…
...a csapata…
MARTIN GORE: ...a hangmérnöke, szóval Tim egész társulata azon dolgozott, hogy pótolják Alant, mert… tényleg azt éreztük, hogy Alan távozásával nagy űr keletkezett, hiszen mindig is az ő feladata volt a zenénk technikai részével való foglalatoskodás – főleg a legutóbbi pár lemez alkalmával.





Mi a helyzet Antonnak az együttesen belül betöltött szerepével?
MARTIN GORE: Továbbra is Antonra hárul a összes, a látvánnyal és a megjelenéssel kapcsolatos feladat, mert ez egyike azon terülteknek, amihez nagyon kütyaütők vagyunk…
DAVE GAHAN: Anton a csapat részévé vált. Nagyon elégedettek vagyunk a munkájával.
MARTIN GORE: Nemcsak a borítókat tervezi, hanem ő forgatja a videókat, s tervezte a színpadképet a legutóbbi koncertünkhöz…
DAVE GAHAN: Nagy megkönnyebbülés, hogy Anton egy fotós látásmódjával áll a munkához…
MARTIN GORE: Már említettem párszor, hogy Dave a zenei élet egyik legjobb frontembere. Igazán nagyszerűen érti a dolgát…
DAVE GAHAN: Megpróbáltam eggyé gyúrni Elvis, Jagger, Prince és Jim Morrison legjellemzőbb vonásait, mert őket mindig szívesen néztem; szórakoztatónak találtam őket. Keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy 20 000 ember előtt rázhassa a seggét, s hogy ezért még jól meg is tapsolják… Nekem remek terápia, hogy a színpadon Martin dalait énekelhetem, mert ez által másoknak is átadhatom, amit közben érzek… Mindezt a saját szavaimmal sem fejezhetném ki tökéletesebben…
ANDY FLETCHER: Martin a legnagyszerűbb szerzeményeivel rukkolt elő, különösen igaz ez a legutóbbi két albumra.





MARTIN GORE: Életem első kislemeze – ha jól emlékszem – a „Donna” volt a TenCC-től…
ANDY FLETCHER: A „Back Home”...
...az a futballinduló...?
ANDY FLETCHER: Aha, még 1970-ből…
MARTIN GORE: Mostanában már nem, de korábban nagy-nagy kedvencem volt Gary Glitter, de belőlem nem lenne jó Gary Glitter…
DAVE GAHAN: A „Damned, Damned, Damned” c. lemezt hallgattam rogyásig…
MARTIN GORE: Szerintem Gary Glitter még mindig nagyon jó...
ANDY FLETCHER: Új stílust képviselő, új hangzású irányzatok jönnek-mennek, mi meg itt vagyunk 15 éve… Nem is tudom, ki maradt még a Status Quón kívül…
MARTIN GORE: Azt hiszem, a mi zenénk mindig sokak számára kínált alternatívát, s igyekeztünk érdekes dolgokat létrehozni, melyek gondolkodásra késztetik a hallgatóját…







Kapcsolódó videó: 1997 Ultra EPK, 18 perc, 45 MByte




Forrás: slowblow.uw.hu


   
   

   

2007.03.10. 12:05 | Kucced | 11990 Olvasás | 1 Hozzászólás | Nyomtatás
 
FREESTATE.hu - Képgaléria
Kapcsolódó cikkek
Kategóriák
TOP Cikkek
Hirdetés
Hirdetés
FREESTATE.hu ©