depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
 
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
Cikkek | Lemezkritikák
Hirdetés
Kislemezmustra: JOHN THE REVELATOR / LILIAN

Kedves feleim, ismét jönnek, kopogtatnak, nem ússzuk meg… A korábbi, hatszámos club promo után itt a „felmentő” sereg Liliannel kiegészülve, mindenki készítse elő az ügyelet telefonszámát, nyomjuk meg a PLAY feliratú gombot, aztán hajrá, mi bajunk lehet…




A PCDBONG38 ClubPromo kódnevű kiadvány első fele semmiben sem különbözik a már porig alázott elődjétől, hiszen a korongon egy kivételtől eltekintve (Murk Miami Mix) pontosan ugyanazok a számok kaptak helyet. Korábban már írtam, hogy a GOÁ-ban teljességgel járatlan fülemmel egy „alkotást” ítéltem hallgathatónak, még pedig Tiefschwarz dub-átiratát, ami szokatlanul kellemesre sikeredett – leszámítva azt az aprócska tényt, hogy az alapműre – ha nem lenne az eredeti szövegből két sor bevágva – egyáltalán nem lehet ráismerni. Ez persze nem baj, csak az absztrahálást győzzük cérnával…
Íme, itt az első 5 sorban, de mi ugorjunk is egyből a 6. számra!



01 JOHN THE REVELATOR (Dave Is In The Disco Tiefschwarz Remix)
02 JOHN THE REVELATOR (Tiefschwarz Dub)
03 JOHN THE REVELATOR (Murk Mode Remix)
04 JOHN THE REVELATOR (Murk Mode Dub)
05 JOHN THE REVELATOR (Boosta Club Remix)

Illusztráció



06 JOHN THE REVELATOR (UNKLE Re Construction)
UNKLE jó úton indult el, de rossz felé tévedt – mondom én elkeseredve, mert a készítő is érezhette, mit hiányolok én a PTA-n megjelent John The Revelatorből: a tisztességes alapokat… Valami hasonló zúzást hiányoltam, de nem ezen eszközökkel kivitelezve. A szám alapvető hibája, hogy egy feszített ritmikájú, kevés hangot érintő, vibráló énekszólamot fáradt öregemberek keltette puffogás kísér aláfestésként – hol van ez az egyszerűen nagyszerű és már-már bonyolultnak ható Suffer Well harmóniáitól, vagy akár a hasonló felfogású Personal Jesus ragyogó electro-hangorgiájától… Martin nem túl elmés ötlete – „reszeljünk”, mint Axel Rose a Dead Horse elején, majd ezt az egészet engedjük át egy torzító-visszhangosító szűrőn… hát, nem túl innovatív, az biztos… Mostanában a fiúk annyit zúznak a színpadon (többek között ez tett nagyon jót a Precious elő változatának is, ugyanis a cseppnyivel több agresszivitás ellenére a „törékenység” sem vesztett semmit az erejéből), igazán rászállhattak volna egy kicsit John bácsira is – de nem, a videóban is hallható, hogy már Christian Eigner is sodrófával üti a tésztát a dobok püfölése helyett. Szomorú. Szóval UNKLE megpróbált egy kevéssel több mozgalmasságot vinni a saját átköltésébe, de a legfontosabbal, a dobokkal ő sem kezdett semmit, ennek köszönhetően a végeredmény sem sokkal rózsásabb…



07 LILIAN (Chab Vocal Remix)
Már a PTA-n is találhatunk remek példát arra, hogyan „kellene” szólnia a John The Revelatornek: úgy (hasonlóan hatásosan és ötletesen), mint a Liliannak. Ez egy nagyon ravasz (vagy ahogy Feri mondaná a Mirigyből: ez egy szemét, dafke kutya), pejoratív értelmétől eltekintve „tenyérbemászó” dal. Simulékony, hízelgő és ellenállhatatlan, akár a kedvenc macskánk; a hangszerelés tökéletes, a hangulata engem kissé a Behind The Wheel sodrására emlékeztet: gyönyörű benne a tiszta gitárhang (Martin második nagyszerű riffje az A Pain That I’m Used to-ban hallható mellett) és a csilingelő, „szétszőnyegezett” szintihang vokálja. A régi remixstílus jegyében ebben az újragondolásban is variálnak a sávokkal, nem igazán azon van a hangsúly, hogy amit kigondolok, az minél kevésbé hasonlítson a kiindulási állapotra, hanem a remix alcíméhez méltón nem csak az ének-, hanem a szólamsávokkal is variál az „elkövető”. Az utolsó másfél percben hallható ütőshangok a Master and Servant videójában légkalapácsoló Andyt idézhetik elénk, és a szám elején is felbukkannak olyan „klubmix-hangok” melyek korábbi Depeche-dalokból ismerősek lehetnek – vagy rövid gondolkodás után arra a következtetésre is juthatunk, hogy már más clubmixekben hallottuk őket. Az Alan-rajongók is csemegére lelhetnek: a 2:17-től kezdve felharsanó jajgatókórus-kíséret a legszebb, Recoil 1+2-vel kapcsolatos emlékeimet idézi. Ezt a hangot nagyon eltalálták…! Meglepődve kellett tapasztalnom, hogy mire ezt a pár sort leírtam, a mix már harmadszorra indult újra a lejátszóban… Rosszabbra számítottam, de csalódnom kellett, mert kifejezetten kellemes, kilencperces élményben volt részem…



08 LILIAN (Chab Dub)
Ugyanazon szerző szülötte következik a sorban. ...egy pillanatra le kellett kapnom magamról a fejhallgatót, mert azt hittem, odakint jégeső zúdult az udvarra – persze nem, egy kis akusztikai trükk volt, már az elején…
A felhasznált hangszínek azonosak az előző mixével, szinte csak a dob- és az ütősszekció alakult át, de nem kedvező irányban… Chab minden jó ötletét belepakolta az előző átiratába, ez úttal nem döngöl földbe bennünket a meglepetés ereje… Felejthető darab lett…



09 LILIAN (Pantha Du Prince Neues Holz Remix)
Képzeljük el, hogy álmunkban egy biliárdszalon-sörözőben vagyunk, pár perccel a nyitás után. Lábunk hangtalanul suhan a puha ipari szőnyegen, lassított mozgással tekintünk körbe, de csak mi mozgunk ilyen sebességgel, a körülöttünk lévők tempója normális. Tőlünk balra egy korai vendég lökdösi a biliárdgolyókat a zöld filcen, s azok olyan hanggal koppannak egymásnak, mintha fából lennének. A pult melletti kis emelvényen éppen egy fiatal srác ellenőrzi, hogy gitárja rendesen be van-e hangolva; megpenget pár húrt üresen, hogy hallja, miként szólnak; egy régi pénztárgép hangja csilingel, mert az egyik pultoslány éppen most ellenőrzi a kassza tartalmát; közben a másik felszolgáló kinyit egy pár üdítős- vagy ásványvizes üveget: a morcos szénsav hangos szisszenéssel távozik az üvegekből; a főnök szélesre tárja a mélyhűtő ajtaját, s benti hideg szinte felhorkan, és nagy felhőkben száll a mennyezet felé; a háttérben valaki a rádiót tekergeti, de nem talál állomást rajta, ezért a fémdobozból csak halk sistergés hallatszik; a srác rendben találja a húrokat, és mintegy a maga szórakoztatására hat szaggatott hangból álló témát kezd el pengetni… ekkor az álomfüggöny pedig hirtelen szélesre tárul…
Tisztára, mint Déry Tibor modernizált, ambientes G.A. úrja X-ben… Hihetetlen! Ez a kis „felvezetés” mindössze 60 másodpercig tart, aztán zaklatott dobok lépnek be, átveszik az irányítást, de nem tudják széttörni azt a hangulatot, amit az első 1 perc pillanatok alatt megteremtett, s mellyel a pszichedeliába sodorta a hallgatóját…
Emlékszem, még 2001-ben, a nagy Exciter-remixverseny idején otthon bütykölgettem a Dream On hangsávjaival. Kétségbe voltam esve, mert semmi olyan nem jutott eszembe, amit előttem már ne találtak volna ki mások; amit meg igazán a sajátomnak éreztem, az nem tetszett. Belefogtam egy változatba, amiben a Somebody „életzajai” keveredtek Martin gitárreszelésével – az egésznek enyhe „vadnyugati” felhangja lett, olyan, mint amikor a cowboyok az állomáson várják a vonatot, a szél fütyül, hordja a port és a homokot; de csendes „kábulat” ez, nem fogható ahhoz, amikor a Volt egyszer egy vadnyugatban lövöldözésbe torkollik a vendégfogadás… Bélelt kábulat ez, a kalap a fejembe nyomva, a csizmám a korláton, és ringatózok a hintaszékben ülve… A hangos dobok sem teszik tönkre ezt a hangulatot, mert a hallgató – nem tudni, miért – de biztos abban, hogy neki semmi más dolga sincs, mint magát elernyesztve félfüllel, de odaadóan figyelni…
A gitáros srác játéka időnként fel-felhangzik némi csilingeléssel körítve, aztán újra a dobok törnek előtérbe…
Ez a remix a Depeche Mode történelmének egyik (ha nem „A”) legkülönösebb darabja…! Ez a szám is háromszor fordult a lejátszóban… Meglepődésem mind komolyabb méreteket ölt… EZ AZ!!!



10 LILIAN (Pantha Du Prince Raboisen Ecke Burstha Remix)
Úgy látszik, ma egy sima, egy fordítottat játszunk, csak éppen felcserélve… Ez ismét egy „sima” ugyanattól a kézművestől – fel sem veszi a versenyt „fordított” társával, amiben a ritmusszekciónak nagy szerepe van. Hagyjuk holnapra…



11 LILIAN (Robag Wruhme Kräzy Fückking Döb)
Nomen est omen – tartja a régi mondás… Aki az eddig szerzett kellemes élményeit feledni akarja, bátran hallgassa meg ezt a remixet – aki viszont nem, azonnal tenyereljen rá a STOP gombra! Csak erős idegzetűeknek! (némi eufémizmussal szólva: csak gyűjtőknek!)





RCDBONG38 Promo
———————————————————————



01 JOHN THE REVELATOR (Single Version)
Érthetetlen, miért nem alkalmaztak egyetlen lényeges változtatást sem ezen a menthetetlenül demó stílusú számon. Hol lehetne jobban teret adni legalább egy kevés kísérletezgetésnek, mint egy rádióba szánt változatnál? Ennek ellenére semmi… Akinek bejön az albumváltozat, ezt is szeretni fogja, hiszen mindegy, hogy 10 vagy 25 másodpercnyi csörömpölést hallgat-e meg a dal elején…



02 LILIAN (Single Version)
Egy perc tizenkét másodperc és egy fémesebbre vett dobhang – tulajdonképpen ennyiben különbözik a Lilian kislemezváltozata az albumon hallhatótól; na meg annyiban, hogy a szám közepi kiállás a kelleténél sokkal rövidebbre sikerült, és a hosszú levezetés szépségeit sem élvezhetjük olyan sokáig… Minimális változtatás a már ismerthez képest és egy árnyalatnyival kevesebb dobpolifónia: ennyi ez a mix: tessék választani, kinek melyik tetszik jobban. Mindenesetre a Suffer Well kislemez-újrakeverésénél lényegesen sikerültebb darab…



03 JOHN THE REVELATOR (Tiefschwarz Edit)
Tudja a fene, miért tetszik nekem ez a színtisztán digitális prüntyögés, de nagyon bejön. A korábban már agyondicsért 8 perces társához hasonlóan ez is tisztességesen megállja a helyét, de mindenkinek melegen ajánlom a hosszabbik változatot, azon lehet igazán magunkba fordulni. Komolyan mondom, jobb, mint az eredeti…!



04 JOHN THE REVELATOR (UNKLE Edit)
Egy újabb „radio edit”: UNKLE saját magát szabta kereskedelmileg fogyasztható hosszúságúvá, de hogy élvezhetővé-e is…? „Ragaszkodom” ahhoz, amit az [UNKLE Re Construction] kapcsán írtam.



05 JOHN THE REVELATOR (Bill Hamel’s Audio Magnetics Edit)
A jó cipész a kaptafánál marad, Bill Hamel sem tett másként. A forradalminak nagy adag jóindulattal sem nevezhető Enjoy The Silence-átirata után most megpróbált fogást venni ezen a számon is. Nincs is ezzel semmi baj, csak a remixelők többsége minduntalan ugyanabba az irányba viszi el a dalokat, ráadásul ezek erőteljesen egymáshoz tartanak, így nem is jöhet létre egy változatos, valódi újragondolásokat tartalmazó kislemez. Három promóciós célokat szolgáló összeállítást volt szerencsém meghallgatni, s az ezeken helyet kapott majd’ 20 számból lenne merszem egy ütős – természetesen az én ízlésemet tükröző – összeállítást készíteni, és azt hivatalos kiadványként megjelentetni – Bill Hamel remixe azonban ezen nem szerepelne…



06 JOHN THE REVELATOR (Boosta Edit)
Sajnálom, hogy Boosta nagy valószínűséggel nem értené a magyar nyelv finom játékosságát, amikor is a nevében szereplő t betűt b-re cserélném, s megkérném, hogy meg se álljon, míg oda nem ér. A véleményem semmit sem változott a korábban leírtakhoz képest.


 

Összefoglalva: a kezdeti ijedtség hamar elillant, s Tiefschwarz dubja és edit-je magasan viszi a pálmát a John-remixek között, s külön öröm, hogy egy roppant populáris számból, a Lilianból született egy rendkívülien különleges atmoszférájú átirat. Az előző elemezgetést futball-hasonlattal kezdtem, s azzal is fejezem be: lehet, hogy az állás pillanatnyilag 4:3 oda, de csatáraink nagy lendülettel indultak meg az ellenfél kapuja felé...:)))





Kapcsolódó cikk: JOHN THE REVELATOR Miami Club Promo CD


   
   

   

2006.05.17. 06:01 | Kucced | 13891 Olvasás | 2 Hozzászólás | Nyomtatás
 
FREESTATE.hu - Képgaléria
Kapcsolódó cikkek
Kategóriák
TOP Cikkek
Hirdetés
Hirdetés
FREESTATE.hu ©