Ezzel a címmel jelent meg egy interjúnak induló cikk Alan Wilderrel. Az interjúból végül egy nyílt levél kerekedett.
Alan a jelenkorban uralkodó, iparosodó zenei gépezetről beszél, ahol minden művészi és minőségi szempont a háttérbe szorul, az anyagi haszon reményében. Szóba kerül a MUTE – és vele együtt sok üzletileg nem sikeres projekt – bizonytalan jövője az EMI csoporton belül, valamint néhány ellenpélda is. Ezek közé tartozik a Prey kislemez Oroszországban kiadott CD verziója is, ami szinte az utolsó rezdülésig rajongók odaadó munkájának gyümölcse. Rajongók szervezték a marketing körutat, rajongók nyomására jöhetett létre a CD, rajongók szervezték a gyártási folyamatot – a kiadó jóváhagyásával, rajongók szervezték az online terjesztést, rajongók készítették a 28 oldalas bookletet, rajongók készítettek videót, a ZENÉSZ készítétte a zenét (a saját stúdiójában), aki saját maga tervezi honlapját, amit egy odaadó webmester ingyen fejleszt, a zenész és a rajongók szervezték az online marketing kampányt, promóciót és támogatást. Mindezt a zene és a művész iránt érzett elhivatottságból! Itt tehetjük fel a kérdést: és mit csinál a kiadó?...
Mindenképp elgondolkodtató olvasmány!
Az angol cikk itt olvasható: Side-Line
|
|
|
morpet ÁMEN !  egyet ertek
|
Zútika hat en erre azt mondom, kerdezd meg a Tankcsapdat . olvas utanuk ,hogy keztek el palya futasukat tudomasom szerint rajongokon kersztul . de a B B sincs mesze. de lehetne itt meg emlitesre melto egyutes ,de az ido mindent megold . vagy nem vagy eleg jo
|
|
Ezzel eggyetértek, de az jutott eszembe, hogy Alan Wilder tud megfelelő rajongói bázist mozgósítani (sőt, mozdulnak Ők maguktól, mert odaadóak), akik segítségével képes tovább alkotni és terjeszteni művészetet. De a mai, kezdő együttesek, akik jó zenét csinálnak, tényleg minőségit, de nem akarnak elüzletiesedni, azok mit csináljanak? Alan éveken át alkotott a Depeche Mode-ban, gigaturnékon vett részt, szólómunkáit is eljutathatta a rajongókhoz, a Mute-n át…de egy kezdő együttes, akik most kezdik el mindezt kiépíteni, mindezt hogyan oldják meg? Még egy sikeres kezdő együttesnek is időbe telik, mire megfelelő számú rajongótáborra tesz szert, ha kiadó nélkül akarnak boldogulni, akkor évekig is eltarthat, mire egy olyan masszív bázisuk kerekedik, mint pl. Alannek. Ha nincs megfelelő rajongói tábor, akkor viszont elég nehéz kikerülni a kiadókat. Tehát elég nehéz elindulni az úton. Persze ha underground-os babérokra tör vki, akkor nincs akkora gáz…
|
Érdemes elolvasni az eredetit, nagyon jó írás. Éleseszű, lényeglátó, szókimondó. Az mondjuk érdekes, ahogy visszatért az “art”, a művészet fogalma, ami persze világszerte meglehetősen tisztázatlan, de mindenesetre Wilderrel szemben sokan eleve nem feltételezik a tágan vett popzenéről, hogy az művészeti alkotás, hanem inkább “csak” szórakoztatásnak gondolják. Amit Wilder valójában hiányol, az a szórakoztatásban az eredetiség, a valódi önkifejezés és az ebből fakadó sokszínűség. A mai zeneipar ezt valóban áramvonalasította, ahogy egyenműsor megy a tévében, egyenkaja a gyorsétteremben (mű és félkész alapanyagaikat tekintve más éttermekben is), egyen-E mindenben a teszkóban, egyenmarketing, egyenpolitika stb. A popzene lényegében már beleszületett az elüzletiesedő, elegyénietlenedő világba, azzal együtt változott az elmúlt három évtizedben. Aki művészetet akar, az szerintem ne a zeneiparban keresse helyét. Aki pedig szinvonalas zenét szeretne létrehozni és eljuttatni közönségéhez, az fogadja meg Wilder tanácsait.
|
|
|
Kapcsolódó hírek
Kategóriák
Hirdetés
|
